70 ÉVES A KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI EGYESÜLET
2019. január 29-én 70 éves a mi Egyesületünk. Úgy gondolom, először mindenekelőtt – és messzemenően a teljesség igénye nélkül – emlékezzünk meg ebből az alkalomból azokról a már nem közöttünk levő kiemelkedő személyiségekről, akiknek – egészen a halálukig – kiemelkedő szerepük volt az Egyesület létrehozásában és működésében. Nevezetesen:
- Dr. Csanádi György akadémikusról és volt közlekedés- és postaügyi miniszterről, aki a megalakulást követő évtől kezdve kilenc évig az Egyesület társelnöke, majd további 10 éven keresztül elnöke, és ezt követően – amikor a MTESZ elnöke lett – egészen a haláláig tiszteletbeli elnöke volt,
- Dr. Jáky Józsefről, akinek meghatározó szerepe volt az Egyesület létrehozásában (és tiszteleteként Egyesületünk egyik legnagyobb kitüntetése – díja – az ő nevét viseli),
- Dr. Kerkápolyi Endre professzorról, aki nyolc évig az Egyesület főtitkára, további 10 évig az Egyesület elnöke, majd haláláig tiszteletbeli elnöke volt (és tiszteleteként Egyesületünk másik legnagyobb kitüntetése – díja – az ő nevét viseli).
- Dr. Czére Béla professzorról, aki haláláig meghatározó jelentőségű személyisége volt az Egyesületnek (és tiszteleteként az Egyesület egyik igen jelentős díja az ő nevét viseli),
- Gárdai Gáborról, aki az Egyesület Szenior-bizottságának az elnöke volt (és a nevét az Egyesület Szenior-emléklapja viseli), valamint
- Dr. Zahumenszky Józsefről, aki tíz éven keresztül az Egyesület főtitkára, előtte és utána további tizenhat éven keresztül az Egyesület társelnöke, végül a haláláig (huszonhárom éven keresztül) az Egyesület tiszteletbeli főtitkára volt.
Nemcsak a kiemelkedő személyiségekről, hanem az Egyesületről is nagyon nehéz röviden szólni. De a 70 éves jubileum alkalmából mindenképpen szólni illik és kell legalább a következőkről:
A KTE megalakulása
A Közlekedéstudományi Egyesület megalakítása – az akkori kor sajátosságainak talán megfelelően, de mai szemmel meglehetősen furcsának tekinthető módon – az akkor létező és „Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete” elnevezésű társadalmi szervezet Kongresszusának 1948-ban meghozott döntésére vezethető vissza.
1948-ban a politikai diktatúra már nemcsak kialakulóban volt, hanem egyre erőteljesebben működött, és a tudomány, valamint a szellemi és szakmai tudás jelentősége már egyre inkább háttérbe szorult. A szakszervezetek pedig, kétségtelenül az uralkodó párt (pártszövetség) hatalma alatt és mögött, de mégiscsak a politikai hatalomrendszer egyik alappilléreként működtek.
A Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének keretei között működő szakembereknek köszönhetően mégis a Szakszervezet Kongresszusán született meg egy olyan döntés, amely szerint létesüljön egy olyan Szövetség, amely a magyar tudományos életben már működő, valamint az – elsősorban a tudomány és a szakterületek fejlesztése érdekében – később megalakuló műszaki és természettudományos egyesületeket összefogja és munkájukat irányítja, „koordinálja”.
Így jött létre a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ), mint csúcsszervezet. Az akkor népgazdaságnak nevezett gazdaság egyes területein pedig szervezőbizottságok alakultak abból a célból, hogy a gazdaság adott területeire egyesületeket hozzanak létre. Az előkészítő munkák eredményeként – a legelsők között – létrejött a „Közlekedés és Mélyépítési Tudományos Egyesület”, amely pontosan 70 évvel ezelőtt: 1949. január 29-én tartotta meg az alakuló közgyűlését.
Tagság
Az Egyesületnek a megalakulása évében 240 tagja volt. Legnagyobb taglétszámát 1985-ben érte el, akkor tizenötezer tagot számlált, jelenleg valamivel több, mint négyezer tagja van. Az Egyesület eredetileg a „mérnök és a technikus szakembereket” összefogó szervezetként alakult meg és működött, de hamarosan, 1973. óta pedig már hivatalosan is magába foglalta és foglalja „a jogi és a gazdasági szakembereket” is. Az Egyesület Budapest területére jött létre, de már a megalakulást követő évben megkezdődött kiterjedése a vidéki területekre is. A megalakulását követő ötödik évben már hat megyében, aztán – területileg is folyamatosan terjedve – a tizenhatodik évben már az ország minden megyéjében (és még két vidéki városban is) működött. Az Egyesület a jelenlegi nevét 1959. óta – tehát hatvan éve – viseli.
Függetlenség
Az Egyesület a megalakulásakor, és azt követően mintegy negyven keresztül, két szervezet „köldökzsinórján” függött. Az egyik (és talán a fontosabb) a közlekedést felügyelő minisztérium, a másik pedig a MTESZ volt. Ennek ellenére azonban az Egyesület sohasem volt politikai (vagy akárcsak politikai „tartalmú”) szervezet, hanem már a kezdetektől fogva is tudományos és szakmai szervezet volt, és azóta is folyamatosan és jelenleg is az. A kormányzathoz csupán annyiban kötődött és kötődik jelenleg is, hogy szakmailag próbálja segíteni és befolyásolni – időnként több, időnként kevesebb sikerrel, de sohasem feleslegesen – a kormányzatnak a kifejezetten (vagy döntő mértékben) szakmai célú és tartalmú döntéseit. És mindez akkor is és annak ellenére is így van, hogy az Egyesület elnöke az Egyesület működésének jelentős részében – az eddigi 70 évből 56 évben – a közlekedést felügyelő Minisztérium valamelyik legfelső vezetője volt.
Működési szakaszok
Az Egyesület működésének az eddigi 70 éve a működés és a tevékenység jellege szempontjából talán három részre osztható:
Az első húsz év sok tekintetben magán viselte az ország akkori társadalmi és gazdasági vonásait. Az Egyesület tevékenysége elsősorban az oktatás és a tájékoztató jellegű előadások területén jelentkezett és fejlődött. Az egyesületi élet alapvetően egyirányú volt, a szakmai munkát tömegesen az un. munkabizottsági jelentések kidolgozása jelentette.
A következő húsz évben jelentősen továbbfejlődött az Egyesület szerepe és tevékenysége. Ebben az időszakban az Egyesület tevékenységi keretei között már a gyakorlati problémák is megjelentek, szakmai javaslatok is születtek, szakmai vélemények és viták alakultak ki. Az Egyesület egyre jobban hidat alkotott az elmélet és a gyakorlat között. Ekkor alakult ki az a gyakorlat is, hogy az Egyesület időnként – elsősorban a szakmai konferenciákat követően, az ott elhangzottak alapján – szakmai „ajánlásokat” fogalmazott meg a kormányzati vezetés részére.
Az Egyesület működésének és tevékenységének harmadik – és egyben jelenlegi – szakasza 1990-től (a rendszerváltozástól) vette kezdetét. A rendszerváltozás következtében az Egyesület önállósága teljessé vált. Ez egyben azt is jelentette, hogy megszűnt az a „köldökzsinór”, amely az Egyesületet a közlekedést felügyelő Minisztériummal addig összekapcsolta. A MTESZ-nek pedig – mindaddig, amíg a MTESZ az eredeti formájában létezett – ugyan tagja maradt az Egyesület, de a „köldökzsinór”-szerep itt is megszűnt. Nagyon sokan gondolták azt, hogy mindennek következtében az Egyesület is rövid időn belül meg fog szűnni, el fog halni. Az Egyesület azonban – bár létszáma és gazdasági stabilitása jelentősen csökkent – mégis megmaradt, és jelenleg is működik,
- létszáma ugyan lényegesen kisebb, mint korábban volt, de így is – reményeim szerint továbbra is – a legnagyobb létszámú tudományos civil-szervezet,
- gazdasági alapjai és gazdálkodása – köszönhetően az Egyesületet anyagilag (is) támogató jogi tagoknak is – stabil, emellett egyre többet tud már civil szakmai célokra fordítani,
- feladatait és céljait, rendeltetését – talán azt is mondhatjuk, hogy egyre teljesebben, egyre jobban – be tudja tölteni,
- működése – a területi szerveinek a közreműködésével – továbbra is az ország egész területére, tehát Budapestre is és az ország összes megyéjére is kiterjed.
Az Egyesület tevékenységét a jelenleg hatályos Alapszabály a következőkben foglalja össze:
- a közlekedéstudomány elméleti és gyakorlati művelése, fejlődésének elősegítése, - a közlekedési szakma elméleti és gyakorlati szakemberei közötti szakmai és civil együttműködés elősegítése, - a közlekedéstudomány eredményeinek közzététele, népszerűsítése, - a magyar közlekedéstudomány nemzetközi együttműködésének elősegítése, - a közlekedési biztonság növelése, a közlekedési kultúra fejlesztése, - részvétel a társadalom közlekedésre nevelésében.
Az Egyesület működésének e legutóbbi időszakából, a legutóbbi évekből úgy gondolom érdemes a mostani jubileum alkalmával kiemelni azt, hogy
- a Konferenciák és az azokon résztvevők száma újra egyre jobban növekszik,
- újra megjelenik és működik – az eddig megszakítás nélkül és igen magas színvonalon megjelenő Közlekedéstudományi Szemle mellett – a Városi Közlekedés című folyóirat,
- 015. óta az Egyesület minden évben megszervezi és széles, egyre szélesedő körben szervezi és „működteti” a Közlekedési Kultúra Napját,
- az Egyesület – az Útügyi Napok és a Magyar Közlekedési Napok utódjaként – 2017-től kezdve minden évben megszervezi (igen nagy számú résztvevővel) a közlekedési szakma minden alágazatát befogadó Magyar Közlekedési Konferenciát.
Az Egyesület legfontosabb szerepe, rendeltetése
Túl a közlekedésben működő elméleti és gyakorlati szakemberek részére közvetlenül biztosított, adott és eljuttatott hiteles információk áramoltatásán – az a híd-szerep, amelyet az Egyesület a közlekedés tekintetében az elmélet és a gyakorlat között betölt, valamint az, hogy élő kapcsolattartási lehetőséget, területet és kereteket biztosít a közlekedésben működő elméleti és gyakorlati szakemberek között.
Jelentős szakmai siker a KTE által rendezett „A városi és városközi közlekedés új útjain” nemzetközi konferencián
Tóth Tibor - 2012-11-18
Az előadások egynegyedét nemzetközi szaktekintélyek tartották.
A Radisson Blue Béke Hotelben 2012. november 8-9-én megrendezett konferencián a hazai szakembereken kívül, osztrák, német, cseh, lengyel és holland szakértők, professzorok előadásait hallhatta a közel háromszázötven fős közönség.
Tovább »
